2015. április 21., kedd

Újabb nekifutás Cin Cin Amica

Sziasztok! Szép tavaszi napot nektek! Én már nagyon vártam, hogy egy kicsit jobb idő legyen, és végre el lehessen tenni a téli kabátokat, vastag ruhákat. Ezzel együtt pedig elővegyem a lengébb, vékonyabb ruhákat lábbeliket. Ennek köszönhetően pedig belevágtam egy kísérletbe is, miszerint az ember fia-lánya szánjon-e időt, pénzt erre az üzletre vagy jobban teszi, ha inkább csak kívülről szemlélődik.

2015. április 11., szombat

Költészet napja

Nem tudom, hogy a mai világban mennyire vannak tisztában vele, kiket foglalkoztat, esetleg szánnak rá egy-két percet, én úgy gondoltam igenis beszélni kell róla. Bármilyen kifacsart világban élünk, ahol a meglepően felszínes értékek kezdenek térhódításba úgy érzem meg kell emlékeznünk az ilyen, valóban lényeges eseményékről.
A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik.Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez.1998-ban a költészet napját tizennégy költő úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút (a szonettkoszorú ugyanis 14 szonettből áll).Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor is, 1900-ban.
Így megragadva az alkalmat elhoztam pár kedvenc versemet. Kezdve a József Attilával, és Máraival, hisz mégis csak az ő születésnapjuk, folytatva Radnóti Miklóssal, aki az én kedvenc költöm és Fifi néni halála után ismét előtérbe kerültek csodás művei.

József Attila: Amit szivedbe rejtesz

Freud nyolcvanadik születésnapjára


Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

Márai Sándor: Veszteség

"Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit.
Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át.
Máskor rajtakapom magam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek.
Valamit elvesztettem.
Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el!
Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé.
Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom?
Miért fáj úgy, hogy nincs már?
Miért kutatok utána?
Az ifjúság volt?
Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy kiraboltak.



Radnóti Miklós: TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

 Radnóti Miklós: ESTE A KERTBEN



Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz szinén és utána
rögtön elfelejt.

Már éjszakára ágyazott a kert,
az álmos sok bogár virágba bútt
s a hetyke tulipán álldigálva
ágyán, elaludt.

Könnyen lépek hát s arra gondolok,
hogy asszonyomnak nyakán a konty tán
olyan, mint szusszanó arany pont egy
boldog vers után.

S mondom a verset; törekedik már
s úgy hangosodik szájamon, mint hű
lehellet csók után és mint avar
között az új fű.

S verssel térek a házba, ahonnan
az asszony fut elém és hordja hó
nyakán a kontyot, mely ha kibomlik,
arany lobogó.

2015. április 4., szombat

Sport || Jótékonysági mérkőzés

Sziasztok!
Ma egy igen érdekes cikkel készültem a számotokra.  Nem egyszer szerettem volna már ilyen témájú bejegyzéssel is jelentkezni, de  eddig mindig halogattam valami okból kifolyólag. Ám most megtörik a jég. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.

Csapatok bemutatása.
Forrás: OSC Waterpolo
A tegnapi nap folyamán - április 3 - ismét sikerült egy kis időt szakítanom az egyik kedvenc sportomra. Ez pedig nem más, mint a vízilabda. A pénteki és mai napon rendezik meg az OB I. alapszakasz utolsó  - 26. forduló - meccseit. Ezt a lehetőséget megragadva pedig az OSC csapata uszodájukban megrendezett meccs teljes bevételét felajánlották a Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika számára egy új ultrahangos diagnosztikai készülék vásárlására. Ennek és a részvevő csapatok teljesítményének köszöntően a mérkőzés telt ház előtt zajlott. Így sokaknak - köztük jómagamnak is- állva kellett végigizgulni a mérkőzést.