2015. január 23., péntek

Én percek || Mindenki ilyen elveszett?

Tudjátok mennyire nem vagyok az az izgulós fajta ember, mindig is úgy gondoltam erre, mint egy felesleges stresszforrásra. Aztán most itt vagyok és azon kapom magam, hogy hihetetlenül izgulok.  Persze hivatalosan még nem kezdődött el a második félév, és ha nagyon pontos akarok lenni akkor még van nyolc teljes napom addig. De mégis mit tudok ennyi idő alatt csinálni? Mire elég ez az idő? Persze hallottam már olyanról, hogy valaki TIZENKÉT nap alatt írta meg a szakdolgozatát, de az valami hasonlóan nívós szakon tanult, mint például a szabad bölcselet. Az micsoda? Mi értelme? Ott ennyi idő alatt egy doktorit össze lehet hadoválni, hisz véleményekről van szó és ennyi! De az én szakomon azért ezt nem lehet megcsinálni, itt tényekre, megállapításokra, mérési adatokra van szükség. Ez nem olyan immel-ámmal dolog. Néha meg is fordul a fejemben, hogy miért nem választottam más szakot, hisz annyi minden érdekel. Talán azért, mert csak későn döbbentem rá mik is azok a dolgok, amik vonzanak, amik kíváncsivá tesznek. Nem azt mondom, hogy nem tetszik az, amit tanulok, mert kétségtelenül vannak olyan részei, amelyek igen is érdekesek a számomra, de nem tudom mi lesz velem. Fogalmam sincs miként fogok tudni elhelyezkedni. Bár szerintem ez a szabad bölcselet esetében is fennáll és az én végzettségem jól sokoldalúbb, és hasznosabb, mint amaz.

2015. január 18., vasárnap

Gondolatfoszlányok || Azok a bizonyos női magazinok

A minap - mikor épp az aktuális magazinom legújabb számát kaparintottam a kezemhez - megfogalmazódott bennem egy kérdés. Miszerint: mégis miért veszem meg ezt minden hónapban? Persze lehet, hogy az imázs és a mellé járó dömping is hozzátesz, hogy valamiféle késztetést érzek, hogy megvegyem, de ahogy forgattam és szemügyre vettem a figyelemfelkeltő címeket egyre kevésbé értettem mégis mi szükségem van nekem erre. Igaz, hogy minden hónapban beharangoznak valami igen jól csengő címmel ellátott cikket, miszerint muszáj megvenned, mert erről még nem tudtál és majd mi lerántjuk a leplet az igazságról, de hát miután elolvasom a cikket rá kell jönnöm, hogy semmi újjal nem lettem gazdagabb.

2015. január 9., péntek

Egy év múlva találkozunk

Sziasztok kedves olvasók!
Gondolom feltűnt nektek, hogy ismét csiszoltam valamicskét a designon, ennek az az oka, hogy az előző nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. A színek és maga az ötlet, ami a fejemben volt az tetszett, de valahogy mégsem tudtam megvalósítani. Így itt van egy másik variáció.


Az előző posztban meséltem nektek miként tehetitek a fogadalmaitokat érdekesebbé, könnyebben átláthatóbbá. Hát, én meg is csináltam azt a kis levelet. Elég érdekes kihívás volt számomra - nem csak azért, mert ez a második alkalom, hogy egyáltalán felvetődött bennem, hogy meg kellene fogadnom valamint - hisz nem tudtam miként fogjak neki, kinek is írjam ezt a levelet. És miután kiegyeztem a saját magam megfogalmazásban már jóval könnyebb volt szavakba önteni mi mindent szeretnék ettől az évtől, hogy mikor felbontom a levelet hol szeretnék tartani.